Mit adott 2020?

jan 3, 2021

Tavaly január 2-án valamikor a koresti órákban indult a gépem Budapestről a rossz reptérre. A Lutonra kellett volna repülnöm, de nem oda vettem meg a jegyet, mert már akkor is rohanásban voltam, hanem a Gatwickre, ezért jóval később értem haza, mint terveztem, és másnap már mentem dolgozni.

Így kezdődött az év.

Aztán jött a vírus – erről nem szeretnék sokat írni, de elkerülhetetlen, hogy megemlítsem – és én hol bejártam az iskolába, ahol dolgoztam, hol nem, ahogy éppen a helyzet adta.

Július 17-én volt az utolsó napom, egyben a tanév utolsó napja is, és a legkedvencebb kolléganőimtől kaptam egy plüss kutyát ajándékba, amelyiknek rózsaszín a köpenye és koronája is van.

Először kicsit furának találtam, később megkedveltük egymást, sőt, a párommal még aznap pénteken nevet is adtunk neki: Cookie (mert mi itthon angolul beszélünk). Cookie, azaz Süti elég hamar családtaggá vált: játszottunk, vicceltünk vele, egymást is ugrattuk a puha szőrmókkal.

Egyik nap a párom azzal jött haza a sétából, hogy mi lenne, ha írnék egy mesét Sütiről. Komolyan azt hittem, viccel, de kiderült, hogy teljesen komolyan gondolja.

Így született meg Süti első szöveges verziója, nagyjából augusztus magasságában.

Amikor írom ezeket a sorokat, éppen december 21-e van, a téli napforduló napja, amikor a betlehemi csillag is fényesen ragyog az égen majdnem nyolcszáz év után ismét.

De hogy mi is történt augusztus és december vége között?

Először is, Perger Zsófival, a könyv illusztrátorával volt egy igen hosszú, indulatoktól nem mentes beszélgetésünk, arról, vajon megvalósítható-e a projekt karácsonyig. Én voltam az, aki, talán túlságosan is, kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig ezt meg tudjuk csinálni. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Zsófival már sok közös projekten dolgoztunk együtt, de egyiket sem fejeztük be és ennek mindig én voltam az oka.)

És megcsináltuk.

Olyan tempóban dolgoztunk mindketten, Zsófi a rajzokon, én a mindenféle háttérmunkákon (honlap, terjesztői szerződések, logisztika stb.), hogy sokszor napi 12 órát is beletettünk, főleg a hajrában, a megjelenés előtt. Tudom, hogy hihetetlen, mert nekünk is az.

Félreértés ne essék: ez itt nem a panasz helye, inkább még mindig saját magam megerősítése abban, hogy megszületett a mű, tényleg itt van, kézzelfogható. És nyugodtan mondhatom, hogy gyerekek tucatjai szerették meg. Ez volt a cél. Hogy örömet szerezzünk.

Életem első dedikálása Northamptonban, december 18-án. Az MKKN engedélyével.

Igen, mindig többes számban beszélek, mert Zsófi nélkül ez nem jöhetett volna létre és ezért egyfolytában hálás vagyok neki.

De persze akadnak nagyon sokan, akik mellettem álltak ebben a folyamatban.

A párom, aki hol kétkedve, hogy 15o százalékos hittel, de végig velem volt, a szüleim, akik Magyarországon intézték a terjesztésnek egy hatalmas részét, a tanárom és szerkesztőm, a korrektor, a honlap készítője, a marketing tanácsadók, és a barátaim Magyaroszágon, Angliában és Németországban. Köszönöm, hogy mindannyian velem vagytok életem egyik legnagyobb kalandjában.

Sokunktól ez az év sok mindent elvett, de biztos vagyok benne, hogy adott is. Nekem azt, hogy most már biztosan tudom és érzem, merre van az előre.

Békés és boldog új évet kívánok minden Süti olvasónak és családjának!

Legfrissebb Blog cikkek

Mesekönyvvel a nyitott szemléletért – Rólunk írták

Mesekönyvvel a nyitott szemléletért – Rólunk írták

Neveljétek kíváncsinak és világra nyitottnak, mostanság ez a legfontosabb tanács, amit adhatok - hangzott el egy pedagógus szájából a napokban ez a mondat fiatal szülők első gyermekének érkezésekor. Megálltam és elgondolkodtam....

Ahogy a szerkesztöm látta – Rólunk írták

Ahogy a szerkesztöm látta – Rólunk írták

Szereted a jó mesekönyveket? Van óvodás korú kisgyermek a családban? Akkor fogadjátok be Sütit is, a kiskutyát! Becz Dorottya: Süti kalandjai Süti – csokis, túrós, gyümölcsös? Legkevésbé sem. Ez a Süti leginkább szőrös, mi több, ugatni is tud. Igen, ő egy kutyus, aki...

A mese a lehetséges nyelve

A mese a lehetséges nyelve

"A mese a lehetséges nyelve" Tanácstalanul besétálsz a könyvesboltba, elballagsz a gyerek részlegig, majd harminc perc céltalan böngészés után leveszed a könyvet, aminek tetszik a borítója, hallottál már a szerzőről, és nem is túl drága. Érezted már így magad, amikor...