Neveljétek kíváncsinak és világra nyitottnak, mostanság ez a legfontosabb tanács, amit adhatok – hangzott el egy pedagógus szájából a napokban ez a mondat fiatal szülők első gyermekének érkezésekor.
Megálltam és elgondolkodtam. Gyermekkoromban a nagyimtól azt hallottam, hogy ha kíváncsi vagyok, akkor hamar megöregszem. Nem tudott meggyőzni, akárhányszor is mondta el, bár szerintem ő inkább csak türelemre akart nevelni ezzel a régi szólással. Én kíváncsi maradtam. Érdekelt és ma is érdekel a világ, nem tudok hírek, felfedezések, utazások nélkül élni. S azt hiszem, hogy éppen ezért tudtam könnyedén egy másik országban beilleszkedni. Az első perctől érdekelt, vajon itt mi a szokás, mi miért van így vagy úgy. Elfogadó lettem, nyitott más kultúrákra, más emberekre, más szokásokra is. Óriási hasznát veszem ennek a nyitottságnak a munkámban és a magánéletemben is. Nem születnének jó történetek a tollamból, ha nem ilyen vagyok, lemaradnék számos élvezetről, élményről. Olyanokról, amelyek nemcsak a szórakozásomat, hanem a szabadságomat is táplálják.
Éppen ezért, jól megjegyeztem a fenti mondatot és mindenkinek szívesen adom tovább, bár a szülőknek ennél sokkal hathatósabb segítség lehet egy könyv, amely éppen ezt célozza meg. Az elmúlt hetekben a mesekönyvek szerepéről sokan számos platformon nyilatkoztak, szakszerűen és ösztönösen is. Magam is követtem az eseményeket és kezembe vettem kétéves barátnőm, Emma könyveit. Tanulmányoztam azokat, sokféle témát érintenek, de egyik sem vállalta úgy fel a kíváncsiságra nevelést, mint Becz Dorottya nemrég megjelent könyvének édes kis főszereplője, Süti, a kutyus. A szerző megengedi Sütinek, hogy felfedezze a világot, legyen nyitott és ehhez segítséget is kap.
